Hinsdale szélén a legutolsó ház egy vendéglátó-ipari egység
(=kocsma), mely a Home Club névre hallgat. Előtte mindig sok autó és motor áll
– jogosan merül fel a kérdés, mi van ilyenkor a zéró toleranciával? Semmi. Ha
megiszol egy sört vagy egy Jack&Coke-ot, attól még nyugodt lelkiismerettel
beülhetsz az autóba és hazavezethetsz. Ez a hely menedék a hétköznapokból,
kikapcsolódás az egész napos munka után, mindössze húsz percre gyalog a
tábortól. Hogy is mondhatnám el, mit érzek, amikor belépek ide? Ez nem csak egy
kocsma, ez a Home Club. Nekünk, a tábori személyzetnek - fogalom.
Elhaladva a mosoda mellett, megérkezem a bejárathoz, ahol a
kétfogú néni (még nem derült ki, hogy törzsvendég és besegít, vagy itt
dolgozik) elkéri mindenkitől az igazolványát, az Államokban ugyanis 21 év alatt
nem hogy nem ihatsz, de nem is tartózkodhatsz kocsmában. Ma éppen koncert van,
a Rick Rebel Band játszik, múlt héten is voltunk a koncertjükön. A néni tőlem
már nem kér igazolványt, és közli, hogy az ötdolláros beugrót sem kell
kifizetnünk, mert a tulaj szeret minket. Sokat járunk ide…
Belépek, balra biliárdasztal, jobbra a pult, ahol helyet
foglalok a többiek mellett, akik már előbb megérkeztek: Bálint,Attila, Ádám.
Közben odaintek pár ismerős arcnak, akik minden este itt támasztják az asztalt,
látásból már ismerjük egymást, néha egy-egy szót is váltunk. A pultos hölgy rám mosolyog, már tudja, hogy egy
pohár Budweisert fogok rendelni. Amíg nem indul a koncert, elballagok a jobb
sarokban álló zenegéphez (jukebox), és gyakorlott mozdulatokkal beillesztek egy
egydollárost, amiért 3 számot választhatok. Végül egy Eagles – Hotel California
mellett döntök, egyelőre. Közben felpillantok a plafonról lógó tévére, megint a
Boston Red Sox baseballcsapat játszik, épp a Tampa Bay Rays ellen. Itt minden
este Red Sox meccs megy, Massachusetts államban ne merj más csapatnak drukkolni.
A törzsvendégeket is arról ismered meg, hogy van rajtuk egy Red Sox
baseballsapka, póló vagy pulcsi. Ha New York Yankees drukker vagy, inkább ne
járj ebbe a kocsmába.
A sör, háttérben a Home Club
Jukebox és baseballmeccs
Random koponya a falon
Lassan színpadra áll a Rick Rebel Band, én pedig sörömmel a
kezemben, lábamról lerúgva a balerinacipőt, hátradőlve hallgatom. Szememmel
végigpásztázom a berendezést és az embereket. A plafonon pénzérmék és
papírpénzek különböző országokból, a táborban dolgozó nemzetközi személyzet
ajándékai. Van egy magyar papír kétszázas is közöttük, „Ildi 2011” felirattal. Bal oldalt hátul szarvas trófea a falon,
nyakában a karácsonyról ittmaradt ezüstboa. Mellette hatalmas Budweiser plakát.
Szemben a szarvassal a színpad, ahol a banda rákezd, éppen Johnny Cash-t
játszanak:
Trófea, Budweiser
Kocsmai díszítés
Dübörög a koncert
A tánctérre szállingóznak az emberek, némelyeknek hihetetlen
mozgása van. Teddy Hedringtonnal beszélgetek éppen, séf munkatársam, ő British
Virgin Islands-ről származik, a Karib-térségből. Sok éve él már itt, nagy
reggie-rajongó, ő maga is gitározik, énekel. Együtt nézünk egy koordinálatlan
mozgású, hatvanas évei derekán járó lilaruhás urat. Teddy megjegyzi nekem:
látod, ezek az őrült amerikaiak, így is csak a fehér emberek tudnak táncolni.
Majd rám néz, megijed, mintha csak most venné észre, hogy én is fehér vagyok,
elmorzsol egy bocsánatkérést a bajsza alatt. Valahogy mégis jól esik, hogy egy
pillanatra nem nézte ki belőlem, hogy fehér vagyokJ
A banda épp szünetet tart, leülnek egy italra a bárpulthoz.
Bátorítjuk Teddyt, menjen fel addig, gitározzon nekünk valamit, amíg szünet van.
Rövid egyeztetés a csapattal, majd Teddy kezébe ragadja a gitárt, rázendít egy
Bob Marley-számra. Mi, a konyhás csajok és a karbantartós fiúk hatalmas
ovációval köszöntjük, vele énekelünk, és próbálunk táncolni. A következő számot
Teddy az én kedvemért tanulta meg, még pár hete mondtam neki, hogy van egy
kedvencem, egy reggie-szám a hetvenes évekből. És már konferálja is: „ A
következő számot egy magyar barátomnak, Annának küldöm. Max Romeo – Chase the
devil!”
A színpad Teddyé
Erika, Courtney és én épp egy másik kamerába mosolygunk
2012 Kitchen Staff, balról jobbra: Bálint, Courtney, Aimee, Erika, Anna, Kynaya és Teddy
Bálint és újdonsült barátja, a Törzsvendég
Hát így halad előre az este. Sörrel, zenével,
beszélgetéssel. Ülök a helyemen megint, kicsit elfáradtam a nagy táncolásban.
Rá-rápillantok a baseballmeccsre, vezet a Red Sox, ez kell a jó közhangulathoz.
Közeledik a fél éjfél, tehát harminc perc múlva a táborban kell lennünk, itt az
ideje elindulni. Mindenki befejezi az italát, elköszönünk a pultos hölgytől, a
törzsvendégektől, egy „See you soon!” felkiáltással búcsúzunk az ajtóból. Itt
ez nem csak közhely. Tényleg hamarosan újra találkozunk. Mondjuk holnaputánJ
A képekért köszönet illeti Nyiri Bálint urat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése