A szerdai nap a „Hány ember fér be maximálisan egy
konyhába?” mondat jegyében telt. Este ugyanis a tábor egyik legnépszerűbb
eseményére, a Culture Night-ra, azaz nemzetközi estre került sor. Előzetesen le
kellett jelenteni, hogy ki szeretné képviselni egy-egy desszertes asztallal
hazáját, végül ők jelentkeztek: Amerika, Anglia, Wales, Skócia, Írország,
Ausztrália, Lengyelország, Magyarország, Hollandia, Új-Zéland, Vermont állam,
Korea, Svédország - remélem, nem hagytam
ki senkit. Mi, magyarok kétféle süti elkészítése mellett döntöttünk,
nevezetesen a keksztekercs és a csörögefánk (nagyanyám receptje után).
Megrendeltük a hozzávalókat, két deci rum kellett volna a fánkba, gondoltam
biztos ami biztos, rendelünk egy üveg Bacardit! De sajnos nem lehet alkoholt
hozni a táborba, be kellett érnünk a rumaromával.
Délutáni szünetünkben négyen lányok nekiestünk a munkának,
mellettünk dolgoztak a különböző nációk nagyon lelkes képviselői. Javában
gyúrom a fánkot, mellém sündörögnek az amerikai gyerekek, hogy hát te mit
csinálsz? Mondom magyar fánkot, erre kétszer megpördültek a tengelyük körül,
hogy hurrá, a fánkot imádjuk! Akkor itt nagy baj nem lehet, gondoltam boldogan.
Vacsora után kisütöttük – a karbantartós fiúk közreműködésével – a 4 adag
fánkot, majd szépen feldíszített tálcára helyeztük, ráküldtük a fahéjas porcukrot,
középre szőlőzselét tettünk, ami csak halvány pótléka volt Anya
baracklekvárjának.
A nagymama receptje meghódítja az Újvilágot
Keksztekercs magyaros blúzzal
Ádám és Attila remekműve
Amerikai kisfiú (Jeremy) magyar fánkkal
Elérkezett a fél nyolc, megnyitottak az asztalok. Nem
szégyenkeztünk: Ádám és Attila egy fantasztikus,fából faragott Magyarországot
helyeztek az asztalunkra, de a bőröndjeinkből előkerült többek között egy
magyaros porcelán kiskanál, felespohár, Magyarország háromnyelvű képeskönyv,
matyómintás blúz, Rubik-kocka, paprikás hűtőmágnes, egyebek. A keksztekercs és
a fánk összesen 10 percig díszelgett az asztalon, a gyerekek mindent befaltak,
örült a szívünk, nagy sikert arattunk! Miután már nem maradt több kajánk,
körbenéztem,mivel készültek a többiek? Az angol asztalnál Tom beöltözött
Erzsébet királynőnek, egy kis trónon ült, lehetett vele fényképezkedni. Az
ausztráloknál volt célbadobás, a skótoknál valaki beöltözött Loch Ness-i
szörnynek. A koreaiak csináltak sushit, és kérésre ráírták a nevedet koreaiul alkoholos
filccel a kezedre. A walesiek báránynak öltöztek, a két holland fiú nagyon
visszafogta magát, hát ugye azt, amiről a leghíresebb az ország, legális
körülmények között nem lehetett volna behozni, és itt most nem a piroslámpás
negyed lakóira gondolok.
Őfelsége balján guggolva
Írország
Ausztrália
Hollandia
Az est csúcspontja, a rengeteg édesség elfogyasztása után a
nemzetek himnuszainak előadása volt. Mindenhol kiállt egy kisebb-nagyobb
csapat, szegény új-zélandi leányzó egyedül volt, úgyhogy pár fiú maorinak
öltözve (vetkőzve) kisegítette, előadtak egy törzsi táncot. Szerencsére senki
nem az énektudásunkra volt kíváncsi, mindenki óriási tapsot kapott. Érdekes
érzés volt, amikor egy szál magyar zászlóval kint álltunk, és az amerikai
gyerekek szájtátva hallgattak minket. Itt azért kijött, hogy mégis csak a mi
himnuszunk a legszomorúbb.
Rubik-kocka világtalálkozó
Hajrá magyarok:)
Balról jobbra: Somogyi Anna,Ádám, mögötte Bálint, Erika, jómagam és Gabi, mögöttünk Attila, jobb szélen Mihály
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése