Egy korty Chicago

Vasárnap este 10 óra körül elégedetten dőltem hátra székemen Jimmy Buffet Margaritaville nevezetű éttermében…a név kötelez, természetesen egy Margarita-koktéllal a kezemben. Balra a Michigan-tó, előttem a fényben úszó Chicago. Italomat szürcsölgetve, ebben a festői környezetben valószerűtlennek tűnt, hogy alig 24 órája még New York-ban, Chinatown szívében rostokoltam az út szélén, a buszomra várva. Na de hosszú volt az út a miniatűr Kínából a chicago-i koktélozásig…

Mivel eleve késéssel indultunk, fél 11 helyett délre értünk Chicagoba, micsoda meglepetés, Chinatownba. Itt már egy jó ideje vártak rám a rokonok, nevezetesen Amanda, 21 éves unokatestvérem és barátnője, Britney. Épp csak bezúztuk a csomagjaimat a kocsiba, már indultunk is várost nézni, ugyanis másnap reggel indulni kellett Indianapolisba, ahol a család másik fele már várt ránk. A feladat nem volt kicsi: három lány, egy amerikai nagyváros, és nagyjából 20 óra állt rendelkezésünkre. Ez most nem a lazulás ideje volt.

Erős indítás volt az American Girl Place nevű üzletben kezdeni. Ha nekem lányom lenne, soha nem engedném be ide; a gyerek öt perc alatt megőrül attól, amit itt lát. 24 évesen, rég kinőve a babázós korból, még engem sem hagyott hidegen a hely. Lényeg a lényeg, hogy itt megvásárolhatod saját magadat baba formában ( egy baba 105$, ez még annyira nem is lenne vészes), majd vehetsz neki műanyag kiskutyától a méretben hozzá illő játékzongorán keresztül a kisestélyiig mindent, és itt kezdődik a sztori költséges része. És ami a legfontosabb, a babák ruhái kaphatók rendes gyerekméretben, hogy a kislány is pont ugyanúgy öltözhessen, mint a babája. Három emeleten zajlik az őrület. Külön fodrászokat tartanak a játék során összekócolódott hajú babák számára, ahol felnőtt nők gumikesztyűben, teljes hajszobrász-arzenállal felfegyverkezve szépítik a játékok hajkoronáját. Van még babakórház, baba-háziállat-vásár (na ezt nem tudom, hogy írjuk helyesen, hány kötőjellel), cukrászda…És egy kávézó, ahol ünnepelheted a szülinapod, és a babád külön székben ül melletted. Gyorsan elhagytuk a helyet, mielőtt megvásároltam volna magamnak Kicsi Ént.

American Girl Place

A fodrásznál

Vészhelyzet! 

Hát nem édes???

Anna-baba

A Michigan-tó partján sétálva belebotlottunk egy vadászrepülő-bemutatóba, jó turistákhoz híven megálltunk egy kicsit csodálkozni. A vízparton sétálva egy óra gyaloglás után elértünk a Lincoln Park Zoo-hoz, ami az ország legrégebbi ingyenes nyilvános állatkertje.

Lake Michigan, strand

Az útikönyvben olvastam, hogy itt sok gorilla van, a sikeres tenyésztési programnak köszönhetően. Nemrégiben került a kezembe Dian Fossey amerikai kutató könyve ( Gorillák a ködben) , aki 13 évig élt Afrikában, és testközelből tanulmányozta a hegyi gorillákat. Tehát nekem okvetlenül gorillát kellett látnom! Nem is csalódtam: egy nagy család van az állatkertben, élükön a hatalmas ezütsthátúval. Mintegy háromnegyed órát töltöttem megfigyelésükkel, a többi állat annyira nem kötött le. A park maga gyönyörű,hatalmas, tavakkal és olyan fűvel, amin egyszerűen muszáj elfeküdni.

Anna és a gorillák

Kwan, az ezüsthátú

Lincoln Park

A majomles után iparodtunk vissza a tóhoz, ugyanis 5 órakor indult a másfél órás hajókázás, melynek során kihajóztunk a Michigan-tóra ( egy pár Balaton kijönne belőle), majd a Chicago River csatornán behajóztunk a városba. Mérsékelten vicces idegenvezetőnk megpróbálta humoros formába önteni a város építészeti történelmét, több-kevesebb sikerrel, de a látvány itt is magáért beszélt.

Tűzoltóhajó!

Eléggé megéheztünk, így a kikötőből nem mentünk nagyon messzire, csak az eme bejegyzés elején említett étterembe, ahol első körben koktélt, másodikban vacsorát rendeltünk. A pincér srác rögtön kiszúrta, hogy nem vagyok helyi lakos, de nem bírta kitalálni, honnan jöttem. Egész nyáron játszottam ezt a játékot, hogy ha valaki megkérdezte, honnan jövök, először megkérdeztem, mire tippel? Általában Brazília vagy Spanyolország volt a  válasz. Mikor mondtam, hogy de nem ám, hanem Magyarország, akkor általában néztek rám kérdőn, további információra várva…Ezt legtöbbször egy legyintéssel elrendeztem: „ Nevermind, I come from Europe”, azaz „ Á mindegy, Európából jövök”, és ebben általában kiegyeztünk.

Oóó, Margaritaville:)

A vacsora után még elsétáltunk a Millennium Parkba, megnézni az óriási kivilágított szökőkutat, majd hazasétáltunk a szállodába. Annak ellenére, hogy ez az Egyesült Államok harmadik legnagyobb városa, meglepően nyugis volt,  főleg New York után. Ugyan nem jutott belőle sok, de azért megérte ellátogatni ide is.

Így búcsúzik Chicago: Millennium Park, szökőkút