2012. szeptember 2., vasárnap

Indianapolisban, rokonok közt


Jó volt újra viszontlátni amerikai rokonaimat, utoljára 9 éve találkoztam velük, amikor kis családommal az Államokba jöttünk, meglátogatni őket. Indianapolis szélén élnek, az utcájuk pont olyan, mint a Lila Akác köz: rendezett előkertek, egyforma emeletes téglaházak, a kocsifelhajtón, a garázs előtt kosárpalánk. Itt töltöttem el egy hetet. Utazásomnak ez a része már a pihenésről szólt, múzeumba még véletlenül sem mentemJ A napok gyorsan teltek, főleg beszélgettem az unokatestvéreimmel, családi dolgokról, az 56-os forradalomról…Akkor érkezett ugyanis édesapjuk  ( anyukám unokabátyja) Amerikába, az egész családból ő az egyetlen, aki beszél magyarul. Megtanítottam őket, hogyan kell csörögefánkot sütni, és egyik nap csináltunk ebédre paprikás krumplit. Valami import áruk boltjából még szegedi paprikát is sikerült hozzá beszerezni!




Egy reggel a Heidelberg Caféba tértünk be, ez a pékség-kávézó egy német család tulajdona, ideális hely a nap első étkezésének elfogyasztására. Kicsit olyan a hely, mint egy bolhapiac, mindenféle Németországból idehozott giccs kapható – kerti törpe, zenélő bajor pásztor, német zászló, indokolatlan mennyiségű porcelánfigura…De a bajor perec és a szilvás torta első osztályú, főleg egy kis házi forró csokival leöblítve!



Amanda elvitt vacsorázni is, természetesen steak burgert ettünk, chips-szel. Itt minden hambugerhez szolgálnak fel vagy burgonyaszirmot, vagy sültkrumplit. Mellé megrendeltünk a ház barna sörét. Egy kis esti séta Indianapolis belvárosában…Egy mesterséges csatorna húzódik végig a városon, ennek partján tolják az anyukák a babakocsit, itt kocognak a futók is. Szép, csöndes amerikai város, minimális felhőkarcolóval.



A csatorna


Mmmm! Steakburger.



Egy másik este Cindy grillvacsorát csinált, steak volt a menü, házi salátával. Bevittek a kórházba, ahol Cindy a gyógyszertárban, férje Steve pedig az intenzív osztályon dolgozik ápolóként. Ezt a kórházat sem negyven éve építették, csak azt tudom elmondani, amit már Bostonban is tapasztaltam: inkább hotel, mint kórház. Saját gyógyszerészeik vannak az intenzív osztályon és a csecsemőosztályon is, akik 24 órában az orvosok és a betegek rendelkezésére állnak.


Sül a marhahús


Steve,Cindy és Anna


Létezik egy étterem, a neve Cracker Barrel, country stílusú hely. A reggelijéről híres, amit egész nap felszolgálnak, így senki nem lepődött meg, amikor este kilenckor tojásrántottát rendeltem szalonnával, mellé joghurtot zabpehellyel, majd a végére egy áfonyás muffint. Az egész étterem tele van régi fényképekkel, használati tárgyakkal, trófeákkal...Mintha egy pár évtizeddel ezelőtti amerikai otthonba csöppentél volna, nagyon barátságos.


Cracker Barrel


Ó, a hintaszék, elmaradhatatlan


Hangulatvilágítás


Szombaton Bradley, a nagyobbik unokatesóm átvitt kocsival a nagyszüleihez, anya unokabátyjáékhoz. Ohio államban laknak, Auburn a kisváros neve, közel Clevelandhez. Utolsó hetemet náluk töltöttem, itt is a pihenés volt a fő programJ










Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése