2012. október 14., vasárnap

Az utolsó napok



A rokonság másik fele Ohio államban, a Clevelandtől nem messze fekvő Auburn városkában lakik. Ez már nagyjából a vidéki Amerika, anya unokabátyjának háza például egy erdőben van, a szomszédok sincsenek túl közel. A telkek között egyébként  nincs kerítés, ez az Államokban megszokott dolog.

Bonyolult lenne leírni a sok unokatestvér szövevényét, legyen elég annyi, hogy a nagypapa, Uncle Nick ( nekünk Szilvér bácsi) 1956-ban ment az Újvilágba, családot alapított, de az egész népes famíliából csak ő beszél magyarul. Szóval volt lehetőségem gyakorolni az angolt, a legnehezebb dió a legkisebb unoka, a hatéves Emellia volt. Nagyon jóban voltunk, ezért folyton mellettem volt, és be sem állt a szája. Viszont most váltja a fogait, előről hiányzott neki négy, ehhez vegyük hozzá az életkorát, valamint az amerikai kisiskolás szakzsargont, és akkor el tudjuk képzelni a szituációt. Amúgy remekül kijöttünk egymással:)



Misso a biciklin


Lexi és Jim


                                                         Disney-nézéshez készülődünk



A hét nyugisan telt, családfa-elemzéssel, éjszakába nyúló beszélgetésekkel, régi emlékek felelevenítésével. Néha azért elmentünk vásárolgatni is, persze. A fő esemény azonban a megyei vásár volt, ami szerdától vasárnapig tart, és a legnagyobb banzáj errefelé. Több, mint száz éve tartják, sikere töretlen. Egy hatalmas szabad területet kell elképzelni, rengeteg istállóval, több utcányi ételesbódéval, külön vidámparkkal. Ide hozzák a helyi gazdák állataikat, akiket zsűri előtt felvonultatnak, majd következik a díjazás. A vásár végén pedig mindenki megpróbál túladni a jószágon, a dobogós helyezettek persze súlyos pénzekért cserélnek gazdát. Mindenféle háziállat képviseltette magát, az egyes fajok külön istállókban: nyulak, kecskék, bárányok, pulykák, tyúkok, kacsák, lovak (az igáslótól a minilóig), különböző marhák és sertések. Az állatok gazdái is a vásár területén aludtak lakókocsikban vagy sátrakban, és minden időt kedvenceikkel töltöttek: fésülték, tisztították, újrapatkolták őket, hogy minél jobb formában legyenek, ha eljön az ő versenyük ideje. Sok állatnak (általában baromfiaknak) kisgyerekek voltak a gondozóik. Beszélgettem néhányukkal, kiderült, hogy ezeket a jószágokat ők nevelik,etetik, ápolják, iskola előtt-után. Általában 10-14 évesek voltak. Remek dolognak tartom, ugyanis ezek a gyerekek óriási felelősségtudattal rendelkeztek, és megtanulták az állattartás csínját-bínját.

                                                                                
                                                                    Misso és a miniatűr ló
                                    









                      
                                                                               A család

















                                                               Milkshake, egyenesen a tehénből!


                                                                         Marha lesz vacsorára!!!



A lányok, balról jobbra növekvő sorrendben


Lassan elérkezett a vasárnap este, amikor is kocsiba pattantunk, és elrobogtunk az egyórányira lévő Akron városába, innen indult ugyanis másnap hajnali hatkor a repülőm. Ott megaludtunk egy hotelben. Az útitervem így nézett volna ki: Akron - New York, La Guardia Airport. Onnan taxi a John F. Kennedy reptérre, majd gyönge 7 óra várakozás, majd 8 órás repülőút Frankfurtba. Onnan még egy járattal Budapestre, terv szerint kedd reggel 8.45-kor kellett volna landolnom Ferihegyen, azonban a Lufthansa légitársaság még tartogatott néhány meglepetést…De ez már egy másik történet.





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése