A rokonság másik fele Ohio államban, a Clevelandtől nem
messze fekvő Auburn városkában lakik. Ez már nagyjából a vidéki Amerika, anya
unokabátyjának háza például egy erdőben van, a szomszédok sincsenek túl közel.
A telkek között egyébként nincs kerítés,
ez az Államokban megszokott dolog.
Bonyolult lenne leírni a sok unokatestvér szövevényét,
legyen elég annyi, hogy a nagypapa, Uncle Nick ( nekünk Szilvér bácsi) 1956-ban
ment az Újvilágba, családot alapított, de az egész népes famíliából csak ő
beszél magyarul. Szóval volt lehetőségem gyakorolni az angolt, a legnehezebb
dió a legkisebb unoka, a hatéves Emellia volt. Nagyon jóban voltunk, ezért
folyton mellettem volt, és be sem állt a szája. Viszont most váltja a fogait,
előről hiányzott neki négy, ehhez vegyük hozzá az életkorát, valamint az
amerikai kisiskolás szakzsargont, és akkor el tudjuk képzelni a szituációt.
Amúgy remekül kijöttünk egymással:)
Misso a biciklin
Lexi és Jim
Disney-nézéshez készülődünk
A hét nyugisan telt, családfa-elemzéssel, éjszakába nyúló
beszélgetésekkel, régi emlékek felelevenítésével. Néha azért elmentünk
vásárolgatni is, persze. A fő esemény azonban a megyei vásár volt, ami
szerdától vasárnapig tart, és a legnagyobb banzáj errefelé. Több, mint száz
éve tartják, sikere töretlen. Egy hatalmas szabad területet kell elképzelni,
rengeteg istállóval, több utcányi ételesbódéval, külön vidámparkkal. Ide hozzák
a helyi gazdák állataikat, akiket zsűri előtt felvonultatnak, majd következik a
díjazás. A vásár végén pedig mindenki megpróbál túladni a jószágon, a dobogós
helyezettek persze súlyos pénzekért cserélnek gazdát. Mindenféle háziállat
képviseltette magát, az egyes fajok külön istállókban: nyulak, kecskék,
bárányok, pulykák, tyúkok, kacsák, lovak (az igáslótól a minilóig), különböző
marhák és sertések. Az állatok gazdái is a vásár területén aludtak
lakókocsikban vagy sátrakban, és minden időt kedvenceikkel töltöttek: fésülték,
tisztították, újrapatkolták őket, hogy minél jobb formában legyenek, ha eljön
az ő versenyük ideje. Sok állatnak (általában baromfiaknak) kisgyerekek voltak
a gondozóik. Beszélgettem néhányukkal, kiderült, hogy ezeket a jószágokat ők
nevelik,etetik, ápolják, iskola előtt-után. Általában 10-14 évesek voltak.
Remek dolognak tartom, ugyanis ezek a gyerekek óriási felelősségtudattal
rendelkeztek, és megtanulták az állattartás csínját-bínját.
Misso és a miniatűr ló
A család
Milkshake, egyenesen a tehénből!
Marha lesz vacsorára!!!
A lányok, balról jobbra növekvő sorrendben
Lassan elérkezett a vasárnap este, amikor is kocsiba
pattantunk, és elrobogtunk az egyórányira lévő Akron városába, innen indult
ugyanis másnap hajnali hatkor a repülőm. Ott megaludtunk egy hotelben. Az
útitervem így nézett volna ki: Akron - New York, La Guardia Airport. Onnan taxi a
John F. Kennedy reptérre, majd gyönge 7 óra várakozás, majd 8 órás repülőút
Frankfurtba. Onnan még egy járattal Budapestre, terv szerint kedd reggel
8.45-kor kellett volna landolnom Ferihegyen, azonban a Lufthansa légitársaság
még tartogatott néhány meglepetést…De ez már egy másik történet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése