Konyhai kalandok - egy kis tábori gasztronómia

Nem, nem híztam el. Még. Naponta csak ötször étkezem, az ötödiket általában éjfél körül. Ugye megint az a baj, mint a bécsi étteremben: ha ott van előtted az étel, eszel, mindegy hogy éhes vagy, vagy sem. Reggelire egy kis sült szalonna ( egy olyan 6 darab vékony szelet), tojásrántottával, vajas pirítóssal, amerikai palacsintával, amit jól nyakonöntenek juharsziruppal. Ez itt egy átlagos reggeli. A palacsinta vastagabb és kisebb, a kenyér mind előre szeletelt (még a zsömle is kettévágva kerül a zacskóba), és édes. Minden elképesztő édes. Az sem tesz jót, hogy éjjel-nappal elérhető az üdítőautomata, amiből folyik a Pepsi, Mountain Dew (ennek neon színe van, nem merem meginni, hátha világít majd a hasamban), Ice Tea,stb. Az utóbbit szoktam inni, kétszeres higításban. Mert amúgy olyan, mintha szirup lenne.

A konyhánk

A filmekből jól ismert tologatós felmosóvödör

A főtt tojás tízliteres műanyag vödörben érkezik, vízben ázva. Na amikor erre a séf azt mondja neked, miközben nagyban vágja a tojást, hogy hú hát ő biztos nem enne ebből, akkor elgondolkozol…de azért megkóstoltam, nem volt annyira rossz. Vannak meglepő dolgok: a muffin, a brownie (amerikai csokis süti), a tortaalap vákuumcsomagolt nejlonzacskóban érkezik a konyhára, az elkészítés annyiból áll, hogy vágsz egy lyukat a zacsin, és kis adagokban a sütőformába csorgatod a folyékony tésztát, be a sütőbe, 20 perc múlva kész a friss-finom áfonyás muffin. Egyébként az összes sütinek elég hasonló az íze.

A krumplipüré porból készül, a paradicsomleves készen jön konzervben, és ami a legjobb, hogy a pudingot is konzervben mérik, képet mellékeltem róla. Személyes kedvencem a „sunbutter”, azaz napraforgó-krém. Mi csak szotyikenőcsnek hívjuk, mivel olyan íze van, mint ha egy zacskó hámozott szotyit pépesítettek volna. Ez a peanut buttert, azaz a mogyoróvajat hivatott pótolni, amit az amerikai gyerekek kenyérre kenve esznek. Csak ugye a sok mogyoróallergiás miatt még a mogyoróvajas csokit sem szabad behozni a tábor területére, marad hát az alternatív megoldás.

Finom konzerves puding 

Csodaporból csodasüti - csoda, hogy van aki szereti

A szotyikenőcs

Az amerikai édességek némelyike viszont világszínvonalú, legalábbis szerintem. Rögtön kiemelném az Oreo-kekszet. Kicsit a pilótakekszez hasonlít, a keksz része fekete (fogalmam sincs, milyen adalékanyagtól), a két felet valamilyen fehér krém ragasztja össze. Kapható ilyen ízű fagylalt is. Ha már fagylalt, akkor Ben&Jerry’s, különösen az epres sajttorta ízű. Itt gyártják a szomszéd államban, Vermontban. Valamint nagy kedvenc még a Reese peanut butter cup, azaz mogyoróvajas csokikehely. Mmmm, na ezektől fogok elhízni!

Éljen-éljen!

"Go big, go Six Flags" - A vidámpark

Szerdán szabadnaposak voltunk, és a tábori csapat – a jól ismert két sárga iskolabusz segítségével – áttette székhelyét Springfieldbe, a Six Flags ( Hat Zászló) nevezetű vidámparkba.

Néhány szó a parkról:

A Six Flags Entertainment Corp. 14 vidámparkot üzemeltet Észak-Amerikában. A céget Texas államban alapították, és a hat zászló annak a hat államnak a szimbóluma, akik Texast irányították ( többek között például Franciaország,Spanyolország,Mexikó). A New England-i park, ahol voltunk körülbelül 6 óriás hullámvasúttal rendelkezik, illetve számtalan más szerkezettel, ami egy jó vidámparkhoz szükséges: magasból leejtős-szabadesős izé ( a neve „Scream”, kábé annyit jelent, hogy sikoly, na mást nem is nagyon tudsz csinálni zuhanás közben, mint sikítani), vadvízi evezős-vízesést nyakadba öntős hajótúra, százéves lelkedet is kirázós fa hullámvasút, és még sorolhatnám.

Six Flags New England, bejárat.Nem voltak kevesen.

Scream, itt már gyanút foghattam volna...

...a végén persze mosolygok, örülök hogy túléltem

Idén adták át a „Goliath” nevű csodát, ami gyakorlatilag a visszájára fordítja a vérkeringésedet, ha felülsz rá. Bevallom férfiasan, nem mertem felszállni, az egész parkon áthatolt ugyanis a Góliáton utazók sikolya, akik mind az életükért kiabáltak, miközben ez az ördögi masina kirázta belőlük a lelket is. De azért bátor voltam, felültem a „Bizarro” nevű hullámvasútra, ami először felvontat, majd aláküld a mélybe nagyjából 90 fokban. Készítenek képeket a zuhanás közben, amit utána meg lehet nézni…olyan fejem volt rajta, mint akit élve nyúznak, kapaszkodtam az életemért rendesen. Majd gondoltam kipróbálom a „Mind Eraser”-t is. Nem hazudtak, tényleg kitörölte a fejemből az utolsó maradék gondolatokat. Beülsz egy székbe, a válladat meg a hátadat tartja egy fém kaszni, de a lábad szabadon lógázik. Minden pillanatban attól féltem, hogy mikor csapja le a lábfejemet az alattam futó sín. Majd – gondolva hogy ennél meredekebb már nem lehet- felpattantam a már említett „Scream”-re, nagy vagányan. Itt is szabadon lóg a láb, mint azt a képen is láthatjátok. Egy fura frizurájú, megítélésem szerint spanyol ajkú srác ült mellettem.  Miután felvontattak minket a tetejére, odafordult hozzám, és elkezdett spanyolul hadarni, de mire reagálhattam volna, a gép beindult, és megkezdődött a szabadesés. Már csak sikítottunk, ő spanyolul, én magyarul. Már sosem tudom meg, mit akart mondani…

Goliath

Ezen is féltem

Vidámparkos látkép a libegőről

Aki nem szerelmese a testet elöntő adrenalin-fröccsnek, annak kevésbé extrém szórakozás is biztosított a Six Flags-ben. Végtelen sok kishajó, kisautó,kishelikopter,kiskutyafüle van a piciknek, céllövölde indokolatlanul hatalmas plüssállat-nyereményekkel, rengeteg gyorsétterem, fagyizó, csúszdapark, libegő amiről belátod a vidámparkot, retró körhinta ( én voltam a legidősebb,aki felült rá, de muszáj volt kipróbálnom az ütött-kopott,körbejáró lovacskákat), és még annyi minden, hogy nem is tudom felsorolni. Inkább nézzétek meg a képeket!

Nem mindegyik Six Flags ugyanolyan, amikor 2003-ban először voltam a családommal az Államokban, elmentünk az Ohio-ban lévő parkba is, ott például voltak delfinek, fókák, gyilkosbálna-show, szóval igyekeznek rávenni, hogy akármerre jársz, térj be a vidámparkba. A belépő elég húzós, csoportosan 32 dollár per fő, viszont ez mindenre érvényes, csak várd ki a sorodat. Így hétköznap nem volt vészes, maximum húsz percet álltunk sorba, de bele sem merek gondolni, mi lehet ott hétvégén...

Ben and Jerry's - szerintem a világ legfinomabb fagyiját árulják

Céllövölde értékes nyereményekkel

Nagyon meleg volt, hát beálltam hűsölni a Looney Tunes-os szökőkút alá

Élet a táborban,és azon is túl

Tegnapelőtt ellátogattunk a Club Chameleon-ba. Nagy sárga iskolabuszokkal jöttek értünk a táborba, mindenkit felpakoltak, és irány a szórakozóhely. Itt már mindjárt megjegyezném, hogy ez a kimenetel nem megy csak úgy,magától. Rögtön rengeteg fontos szabályba ütközöl. Először is mindenki egyenként felírja a nevét és a tábor elhagyásának időpontját egy külön erre a célra kinyomtatott papírra. Majd sorban áll a busznál, ahol még egy listán kipipálják a nevét. Visszaérkezés ugyan így: listaellenőrzés után felszállsz a buszra ( arra,amelyikkel jöttél! Nehogy a másikra szállj fel!), hazaérkezve pedig szépen még egyszer sorban állsz, felírod a neved és a visszaérkezés időpontját, majd mielőtt elmennél aludni, felírod a faházba indulásod időpontját. Számon tartanak. Nem lehet kicsúszni a rendszerből. Anya ne aggódj, ha minden erőmmel azon lennék, hogy elveszítsenek, akkor se tudnék meglógni…

Szóval a klub. 21 éves korod előtt szóba sem állnak veled, még egy Bambira sem ugorhatsz be. Rögtön a bejáratnál fényképes igazolványok gondos ellenőrzése,pislogott is nagyokat a biztiboy a magyar jogosítványra, majd felhomályosítottam, hogy az ott lenn a szülinapom, higgye már el, a 80’-as évek gyermeke vagyok. Kapsz fehér karszalagot, aztán mehetsz: jobbra a bárpult, balra a tánctér plusz még egy bárpult. Mi megcéloztuk a jobb oldalt, és rögtön Budlight sörrel indítottunk. Majd nemsokára megjelent a nagyfőnök ( a tábor tulajdonosa), mindenkinek egyenként jó szórakozást kívánt, majd rendelt horribilis mennyiségű pizzát –ügyesen még mielőtt mindenki belelendült volna az ivásba,hogy legyen ami felszívja az alkoholt. Az előrelátó óvintézkedések megtették amit kellett, mindenféle nagyobb bökkenő nélkül éjfélre visszaértünk a táborba. Meg kell mondjam azért ezek a sárga varázslatos iskolabuszok nem a legkényelmesebbek, itt aztán érzed az út minden kis egyenetlenségét,úgy igazán.

Egy sör, egy tó - Lake Plunkett

A varázslatos iskolabusz

A magyar csapat, plusz akik még csak tanulnak magyarul

Az esték többsége csendes biliárdozással, beszélgetéssel,társasjátékozással telik, bár többre ne is számítsanak tőlem, fél 7-ig dolgozunk,reggel 7től, kisebb-nagyobb megszakításokkal. Van egy kellemes Staff Lounge nevezetű faház, amolyan társalgó, itt tölti a magyar kolónia ideje nagy részét. Most is éppen itt ülök, a többiek békésen szundikálnak vagy interneteznek mellettem a moly-és egérrágta kanapékon.

Tegnap este szürreális dolog történt. Éppen a fürdő felé igyekeztem, úgy este 8 óra tájban, mikor ordenáré sikítozásra lettem figyelmes. Mondom megnézem, hátha valakit kínoznak. Lányok egy nagy csoportja egymást túlharsogva vinnyogott egy faházban, mert egy apró kisegér bement körülnézni. Nagy nehezen egy kartonlappal finoman kitessékelték. Belépek a faházba, és a lány aki ajtót nyit, mintegy üdvözlésképpen ki akarja festeni a körmömet. Mondom ácsi! Mi folyik itt? Elképesztő látvány tárult a szemem elé: bal oldalt a földön ipari mennyiségű körömlakk, vagy nyolc lány üli körbe, jobbra az ágyakon lányok egymás arcára kenik fel a mélytápláló rehidratáló maszkot, valaki gitározik…kész bolondokháza. Ha nem slisszanok ki időben, három perc múlva én is fehér maszkkal, lilára lakkozott körmökkel ültem volna a földön.

A fürdőből hazafelé menet egyszer csak elém lépett egy őzike, én biztosan jobban megijedtem, mire ő elkezdett az erdő felé sétálni (az egész tábort erdő veszi körül, mindenféle elképesztő állattal, mint már korábban említettem). Amúgy esténként gyakran látni itt skunk-ot, ami nagyjából büdösborznak fordítható. Nem veszélyes, csak nem szabad hagyni,hogy lepisiljen. Elvétve van mosómedve is, ha nem csomagoltad be eléggé a táborba illegálisan becsempészett mogyoróvajas csokidat (nem lehet semmilyen mogyorószármazék a táborban,az allergiás gyerekek miatt,akik még itt sincsenek…). Minden nap látok nyuszit, mókust, chipmunkot (ez is ilyen mókusféle, mint a Chip&Dale című mesében), az egyik például a fürdőszoba alatt lakik. Szeretnék hazavinni egy ilyen chipmunk-ot, csak még nem találtam ki, hogy hogyan…

Bunk "E", azaz E jelű faház,itt lakom egyelőre

Az én kis ágyikóm. A törölközőválasztás nem véletlen.

Tarantulába oltott pillangó hibrid.Ilyen mutáns lények várnak este az ajtónál. Lázló-szánnak biztos tetszene.

Első benyomások...

… a táborról

Végre melegszik. Most már elég egy nadrág,egy pulcsi és egy pár zokni az életben maradáshoz. Aludni mondjuk még mindig síruhában alszom…De a lényeg, hogy egyre többet látni a napot, és az összképbe is csak a délután fél 5-5 körüli enyhe zápor zavar be, amit itt „shower”-nek hívnak. A táborról: jóformán csak faépületek vannak, nagyrészt 10 ágyas faházak, a legnagyobb épület az ebédlővel egy beépített konyha (az idő nagy részét itt töltjük), de van többek között egy színházterem, kézműves műhely,táncház, fedett és fedetlen sportpálya, illetve ilyen kutatólabor-szerű házacska is –azoknak a gyerekeknek, akik nem szeretnek sportolni.  Mivel a gyerekek majd csak június 24-én érkeznek, addig ezeket a házakat rendbe kell tenni: kitakarítani,kifesteni,berendezni, hiszen télen itt nincs senki. Van egészségügyi központ is, ha  minden igaz, lesz majd igazi orvos a táborbanJ Van még indokolatlanul horribilis mennyiségű teniszpálya, kosár-,foci-,baseball- és golfpálya is. A munkálatok nagy erőkkel folynak, új salak a teniszpályára,bokorültetés,fűnyírás, ésatöbbi.

A tábor egyébként a Berkshire-ben van, erdős vidéken, a tábort is erdő veszi körül. Mondták,hogy ne aggódjunk, néha vannak csak kerti kígyók,borzok,vaddisznók,szarvasok meg medvék…Jaaaa, mondom én nem aggódom, persze ha jön a medve, majd meghívom egy kávéra,vagy amit kér…

A tábor bejárata

Az ebédlő - itt dolgozom, ha dolgozom

…a munkáról

Mivel jelenleg körülbelül húszan vagyunk itt, nem sok dolog akad a konyhán. Három amerikai főnökünk van: Kanaya,Frank és Kathie (na az ő nevében nem vagyok biztos, de valami egész hasonló). Általában egyelőre csak takarítási-mosogatási-ananász-szeletelési feladatokat bíznak ránk, mert nekik sincs irtó sok dolguk. Mindig mondják, hogy élvezzük ki a szabadidőt, mert ha megjönnek a gyerkőcök, elszabadul a pokol, és nem lesznek ilyen lazák a napok. Temérdek szabadidőnkben sem heverünk azonban parlagon, a lányokkal (4-en vagyunk magyar csajok a konyhán, jövő héten még négyen jönnek, egy magyar fiú, meg még három másik valaki) kisegítjük a két magyar fiút, aki karbantartóként dolgozik. Ma például egész délelőtt és délután lépcsőt festettünk, jó móka volt, meglepő módon csak a kezem, a hajam és a nadrágom lett fehér festékes (ennél rosszabbra számítottam, noha ősi festőcsaládból származomJ ). Szerencsére vízbázisú, némi erőlködés után lejött rólam. Ha éppen keresve sem találunk munkát, elsétálunk a két tó egyikéhez: Lake Emerson, ez a kisebb, a tábor területén van, kicsi szigettel a közepén. Lake Plankett – ez a nagyobb, a táboron kívül, ott lehet majd vitorlázni meg vízisíelni, ennek a partján nyaralóházak vannak. Ma például leheveredtem a tó partjára Rejtő Jenő társaságában, de miután kiolvastam, nem mertem elszundítani, mert minden bokorban medvebocsot láttam. És ahol medvebocs van, ott kell lenni valahol anyukának is. De szerencsére lejött a partra Erika, így el mertem aludni. Nem mintha meg tudna védeni a medvétől, körülbelül hasonló alkatúak vagyunk.

Jake, a frissen a bucsuban nyert kutyás poszterével

…a környékről

Egyik este ellátogattunk a helyi Tesco-ba, ami itt Walmart néven fut. Tíz percre van Pittsfield-ben, ami a legközelebbi nagyobb város. Gyorsan beszereztem hat pár pamut zoknit, akciós egységcsomagban, egy új cipellőt ( Anya otthon hagytam a munkáscipőmet, pedig mondtam, hogy készítsd oda a szobámba.Ugye, 23 évesen meg kéne tanulni egyedül pakolni,ejnyebejnye). Plusz beruháztunk négyen egy hajszárítóra, mert itt 110 volttal működnek az elektromos cuccok, és az európai hajszárító csak úgy tesz, mintha hajszárító lenne. Ez a bolt is kábé akkora, mint a Tesco, mindent lehet kapni, teljesen normális árakon. Tegnap pedig „carneval”-ban voltunk Dalton nevű kisvárosban, ami nagyjából otthon a falusi „bucsu”-nak felel meg, tele mindenféle céllövöldével, meg ilyen rettenetes pörgő-forgó tákolmányokkal, amikre 3-4 dollárért fel lehet ülni, hogy aztán viszontlásd a hot dogot, amit 10 perce vásároltál. Mondom, ha már itt vagyok, felülök valamire, csak még előtte gyorsan iszom két pohár sört, hogy ne gondoljam meg magam. Bejött, felültem,túléltem, és a vacsora sem landolt a padlón. Szerencsére Erika is felült velem, így volt kinek a kezébe kapaszkodni. Alkohol mint olyan csak sör volt (Budweiser), és csak egy bizonyos helyen lehetett vásárolni, egy sörsátorban, és ott is kellett elfogyasztani. Előtte egy kéttagú bizottság előtt okmánnyal kellett igazolnod, hogy elmúltál 21 éves (itt nem 18,hanem 21 fölött vehetsz legálisan alkoholt), majd kaptál egy partipecsétet a kézfejedre, hogy bizony-bizony, jogosult vagy sörfogyasztásra. A hangulat pontosan olyan volt, mint a B-kategóriás,egész estét betöltö amerikai családi filmekben, amik régen az RTL-Klubon mentek. 

Skymaster - na erre ültem felül, ott sikítok a jobb oldali kabinban

Ebben a sátorban lehetett fogadni (rulett jellegű játék)

Ladies and gentlemen, welcome to the United States!

-          köszöntött minket a pilóta, miután helyi idő szerint délután fél 1-kor landoltunk New Yorkban. Gyönge két óra alatt kikászálódtunk a kétemeletes repülőből, beálltunk a mindössze három kilométeres sorba a bevándorlási pultnál, majd miután még 48-szor ellenőrizték a vízumomat és az útlevelemet, beléphettem az országba. Nem, nem voltam ideges, kicsit semJ Még két másik magyarral jöttünk együtt Budapestről, frankfurti átszállással, így nem egyedül kellett kiállnom a megpróbáltatásokat.  A repülőút amúgy egészen kellemes volt, a gépen 3-4-3 elosztásban voltak az ülések. Sikerült ablak mellé jegyet kapnom! Mellettem eleinte nem ült senki, a hármas ülés másik szélén egy kedves lány foglalt helyet, egyenesen Kazahsztánból. Még soha nem láttam igazi kazahsztánit. Félúton megkínált valami gyanús külsejű kazah csokival, amit nem mertem visszautasítani, és a végén kiderült, hogy egész finom.

A John F. Kennedy reptér nem kicsi, ellenben elég nagy, Airtrain-nel, azaz a terminálok között közlekedő vonattal ( metrókocsira hasonlított leginkább) jutottunk el A-ból B-be. A 4. terminál főbejáratánál volt a gyülekező, ide jött értünk két srác a táborból. Bevártuk a másik három magyar diákot, akik müncheni átszállással jöttek, és így, 6 magyar és 2 amerikai indultunk útnak a kisbusszal. A JFK reptér Queens-ben van, ha jól értettem, de egy nagy hídon ( Whitestone Bridge) átkelve gyönyörű kilátás nyílt Manhattanre, előtérben a száguldó sárga taxikkal. Na itt éreztem először, hogy megérkeztem!

Az út New Yorktól a táborig nem tudom hány óra volt, mert a telefonom ki volt kapcsolva, plusz –hisz ismertek-szinte rögtön elaludtam a kocsiban. Három államon mentünk át, név szerint New York, Connecticut és Massachusetts. Félúton megálltunk estebédelni, sose találjátok ki,hogy hol…. Naná, McDonald’s. A biztonság kedvéért ettem egy sajtburgert meg egy kis krumplit, ezek úgy méretben, mint ízben az otthoni pontos másai, talán csak kicsit több bennük a cukor. Remélem nem fejlesztek ki magamban egy kettes típusú diabetest szeptemberig…

Amikor azt  mondták otthon a kiutazás előtti tájékoztatón, hogy ne lepődjünk meg, ha a táborba érkezéskor hideg lesz, sötét, esni fog az eső, valamint a tábori faházak nem luxuslakosztályok. Ááá mondom, ezek viccelnek! Itt minden tuti lesz. Hát nem vicceltek. Este 9re értünk ide, sötét volt, elemlámpával csámpáztunk el a faházig, amiben gyakorlatilag keresztbe süvít a szél ( Anya semmi baj, felvettem az összes ruhát amit hoztam, meg kaptam három takarót, de holnap még veszek egy hálózsákot, biztos ami biztos). Tehát mint említettem, sötét van, esett (tehát minden sáros), fáradtak vagyunk, meg egyebek. De azt mondta Jake, a táborvezető vagy valami hasonló, hogy ne aggódjunk, mert ennél rosszabb már nem lehet. Úgyhogy optimistán tekintek a holnapi fél 8-as reggelire…Jelenleg az ágyamon ülök, gyakorlatilag síruhában, a három másik csajjal alszunk egy faházban, és itt sem árultak zsákbamacskát, van kettő darab konnektor, két lámpa meg 10 ágy. Elmentünk tusolni, mert egy külön faházban van a vizesblokk, mintegy 10 perc alatt rájöttem, hogy hogy működik a tus: ha balra fordítod, Alaszka, ha jobbra, a Pokol, de miután beállítottam az optimális hőmérsékletet, egész kellemesen lezuhanyoztam.

Mindebből azt gondolhatjátok, hogy sorsom meglehetősen sanyarú, de tévedtek! Az emberek ( eddig 16-an vagyunk) nagyon kedvesek, főként amerikaiak, de van angol és ír diák is. Borzasztóan sajnálnak minket, állítólag hetek óta nem esett egy csepp eső sem, és ki tudja, mikor volt ilyen hideg…szóval sűrű bocsánatkérések közepette lettünk üdvözölve. Holnap körbevezetnek minket az egyelőre sötétségbe vesző táborban, illetve nekünk, „konyhásoknak” megmutatják,mi is lesz a dolgunk egész nyáron. A többi személyzet jövő kedden érkezik, a 300 gyerek pedig jún. 24-én. Lesz időnk mind testben, mind lélekben felkészülni…

" Te már megint hova mész? Nem tudsz egy helyen megmaradni?" - kérdeztétek tőlem az elmúlt hónapokban. Nem, sajnos nem tudok, ezen a nyáron pedig Amerikába készülök, és mikor Ti ezeket a sorokat olvassátok, már nagy valószínűséggel meg is érkeztem az észak-amerikai kontinensre. Többen kértétek, hogy írjak élménybeszámolót, ezért  a tavalyi nagy sikerű japán blogom mintájára írok most egy amerikait is. Ezúton is köszönöm a sok kedves visszajelzést, biztatást amit kaptam Tőletek a Japánból írt internetes naplóhoz, remélem ezt is élvezni fogjátok.
Az úticél: Hinsdale, Massachusetts, U.S.A., Camp Emerson
Az utazás időtartama: 2012. június 4. - 2012. szeptember 4.
Az első két hónapomat a fent nevezett gyerektáborban fogom tölteni, mint kisegítő személyzet, tehát egészen augusztus 5.-ig, majd egy hónap utazás, aztán haza a Vén Európába!