A város tetején

Úgy nem indul nagyon rosszul a reggel, ha már 10 órakor a Rockefeller Center tetején vagy, alattad New York, amerre ellátsz… Két nagy „rivális” kilátó van a városban, a Rockefeller és az Empire State Building. Árban nagyjából hasonlók ( 25$ felnőtteknek, ez az Empire-be nem a legtetejére szól!), pár utcára vannak egymástól, és a kilátás nagyjából ugyanaz. De! Itt is érvényesül a kis trükk, ami a Balatonnál: miért jó,ha a déli parton van nyaralód? Mert látod a szép északi partot, naná! Szóval a Rockefellerből látod az Empire State Buildinget, ami elég szép, viszont fordítva csak a Rockefellert látod, ami nem nagy szám, a többi meg nagyjából ugyanaz. Mi csak a Rockefellerben voltunk ugyan, de mások szerint az Empire-be egy órát kell várni, hogy bejuss, mi 20 perc alatt fenn voltunk a legtetején. Ez volt itt a reklám helye.

Biztos mindenki ismeri azt a fekete-fehér képet, amikor a munkások egy gerendafélén ülnek az épülő NYC felett. Ez a kép a Rockefeller Center építésekor készült, a kilátó neve egyébként „Top of the Rock”.Egy óceánjáró fedélzetének mintájára alakították ki, és 2005 óta lehet újból látogatni, miután átesett egy csekély 75 millió dolláros renováláson. A látvány magáért beszél, az egyik oldalt a Central Park uralja, ha pedig Downtown felé nézünk, láthatjuk az Empire State Buildinget és az épülő új WTC tornyait is. Manhattan mellett fut az East River és a Hudson River, távolabb ellátni egészen a Szabadság-szoborig és Ellis Islandig.

Szabadság-szobor, Ellis Island

Nem tudok leszokni a panorámaképekről, bocsi

Egy órás gyönyörködés után lelifteztünk, kicsit körbejártuk a Rockefeller Centert, persze rátaláltunk a híres Prometheus-szoborra ( ez az arany szobor, ami körül télen a gyerekek korcsolyáznak), és megtaláltuk a világ zászlói között a magyart is.

Ott lobog a mi zászlónk is

A következő úti cél bizonyult számomra a város egyik legszebb látnivalójának, mindenképp a top 3-ba sorolnám: Grand Central Terminal, filmekből már mindenki ismeri a fogadócsarnokot és benne az órát. Ennél azonban jóval több, ennek története van! 1913-ban még Grand Central Depo néven futott a Cornelius Vanderbilt tulajdonában lévő épület. 1975-ben a városrendezés le akarta rombolni, nem látták benne ugyanis a műemléki potenciált, de hála Jackie Kennedy Onassisnak, aki hírességeket és politikusokat nyert meg az ügynek, ma teljes pompájában áll előttünk a világ legnagyobb vasútállomása.

Grand Central este, háttérben a Chrysler Building

Naponta 700 vonat fut be a 63 vágányra, és közel 700.000 ember megy keresztül az állomáson, ami Alaszka teljes lakosságának felel meg. A csarnok két oldalán lépcsőfeljárók (a keleti és a nyugati ) találhatók. A nyugati ismerősnek tűnhet, ugyanis a párizsi Operaház lépcsőjéről mintázták. A 120 láb ( 37 méter) magas mennyezet kékeszöld hátterére csillagképeket festettek, melyekben itt-ott apró lámpák világítanak, utánozva az igazi csillagokat. A főbejárat fölötti hatalmas osztott üvegablak kétrétegű, a rétegek között öt egymás alatti folyosó van, lehet látni ahogy az emberek az üvegben mászkálnak egyik oldalról a másikra. Ezeket az ablakokat a második világháborúban feketére festették, hogy a bombázó repülők ne lássák a kiszűrődő fényt. A trükk bevált, az épület épségben maradt, majd aztán még évekig vakargatták a fekete festéket az üvegablakokról.

Eltévedtem a Biltmore Room felé is, ami régen az előkelőségek fogadócsarnoka volt, ma újságos és egy cipőpucoló működik itt. De nem akármilyen… hatalmas bőrfotelekben öltönyös, újságot olvasó férfiak ülnek, és várják, hogy szorgos egyenruhás munkások fényesre pucolják cipellőiket.

Érdemes még szót ejteni a Talált Tárgyak Osztályáról, melynek a világ összes pályaudvara közül a legjobbak a statisztikái: a gazdátlan dolgok 80%-a talál vissza eredeti tulajdonosához, többek között – én sem hittem el – visszakerült gazdájához egy elveszett basset hound kutyus, és egy hamvakkal teli urna is…

"Találkozzunk az óránál" - mondják a new yorkiak, lassan 100 éve. Ez a legnépszerűbb találkozóhely.

Pár száz méterre, ugyanezen az utcán van a NYC Public Library, a központi könyvtár. Görög templom benyomását kelti, a bejáratot két kőoroszlán vigyázza. Belülről több száz polcon sorakoznak a bölcsészet-és társadalomtudományi művek, valamint rengeteg olvasóterem van, amik sokkal inkább egy múzeumi csarnokra hasonlítanak.

NYC Public Library

Az olvasóterem. Majdnem olyan jó, mint a Tudásközpontban:)

Még egy cél volt kitűzve erre a napra, nevezetesen a High Line, ami egy park 9 méterrel a föld felett, 15 utcán ívelve át a város nyugati részén. 1980-ig ezen a keskeny sávon vonatok robogtak, azóta sétánnyá alakították, még mindig lehet azonban látni a síneket. Idefelé beugrottam egy Garden of Eden nevű vegyesboltba, ahol bevásároltam olívás kenyérből, olasz sajtból és egy palack Arizona zöldteából, majd gyorsan vettem egy banánt a sarki árusnál (estefelé mindig akciózzák a gyümölcsöt), és kerestem magamnak egy szimpatikus padot a High Line-on. Fapad a sarokban, balra a Hudson folyó mögött megy le a nap, sugarai megvilágítják jobbra a házak fölött magasodó Empire State Building-et, béke és nyugalom, finom vacsora. Egy gyönyörű nap ideális befejezéseJ

High Line

Kilátás vacsorához