A Quincy Market, a piac a legjobb hely a reggelizésre, ha
Bostonban jársz. Ez a csarnok telis-tele van különböző étkezdékkel, a japántól
az indiain át a görögig és olaszig. Csarnoka 500 láb hosszú
( kb. 152
méter ), közepén egy nagy kerek tér asztalokkal és
székekkel, felül egy kerengő még több asztallal és székkel, a tetején nagy
kupola. 1826 augusztusában nyílt meg az eladók,vevők,éhesek és bámészkodni
vágyók számára. A mi reggelink klasszikus amerikai reggeliből állt: sült
szalonna, sajtos rántotta, pirítós. Desszertnek utána küldtünk egy cannoli-t,
ami olasz édesség, a bevándorolt taljánok itteni specialitása, állítólag itt
készítik ezt a süteményt legfinomabban a világon. Egy cső alakú tésztát
képzeljetek el, olyan íze van, mint a krémes tésztájának, bele citromos túrókrém ízű, nyúlós, sűrű krémet töltöttek.
Egyszer megéri megkóstolni.
Quincy Market
Nagy a választék
Bostoni reggeli
Piaci kavalkád
A Fenway Park felé vettük utunkat. Amerikában szinte
mindenki imádja a baseballt. Jómagam is gyakran elnézegettem a meccset egy sör
mellett a HomeClub-ban, a szabályokat azonban csak nagyjából értem. Adott
egy kihajtogatott kúp alakú pálya, melynek csúcsában áll az ütőjátékos, mögötte
a fogójátékos (nem pontosak a magyar fordítások). Szemben velük a dobó, a
pályán és a 3 állomáson ( 1st, 2nd és 3rd base) 1-1 játékos, és még néhányan
elszórva a mezőn. Az ütőn kívül mindenki egy csapatba tartozik. A dobó dobja a
labdát, az ütő megpróbálja elütni. Ha sikerült, eldobja az ütőt és fut az első
állomás felé. A pályán lézengő játékosok megpróbálják elkapni a labdát, és
visszajuttatni valamelyik állomáson álló társuknak. Ha a labda előbb ér az
állomásra, mint a játékos, akkor az illető ütőjátékos kiesett. Cél visszajutni a
kiinduló állomásra. Nagyvonalakban ennyi a lényeg.
Fenway Park
Így néz ki a pálya a Green Monster-ről
A baseballnak óriási kultusza van, a városok a saját
csapatuknak szurkolnak veszettül a baseball-kupán. Boston a Red Sox (vörös
zokni) otthona, a Fenway Park pedig a hazai pálya. 1912-ben nyitották meg, ma
baseball-múzeumként is funkcionál, illetve több filmet is forgattak itt. További csapatok még a New York Yankees, Texas Rangers,
Toronto Blue Jays, Philadelphia Phillies, és a többi. Bostonban minden második
emberen van valami Red Sox-os: póló, baseball sapka, karkötő, nyaklánc,
kulcstartó…Nagyon szeretik a csapatot. Baseballmeccs helyett ( 29 dollár plusz
adó a legolcsóbb jegy) inkább a 14$-os egyórás vezetett túrát választottuk,
amelyen mindenhova bevittek minket. Jártunk a sajtószobában, a legfelső emeleteken,
a páholyokban. A legnépszerűbb ülőhelyek a Green Monster nevezetű, iszonyú
magasan lévő zöld teraszon vannak, ezeket a helyeket a leggazdagabbak között
sorsolják ki, tehát nem elég, ha van pénzed a jegyre, szerencse is kell hozzá.
Panoráma a pályáról
Red Sox Mickey Mouse
Kedvenc játékosuk Ted Williams, minden idők legjobb ütője.
Kétszer is otthagyta a profi baseball karriert, hogy a hazáját szolgálja a
második világháborúban, majd a koreai háborúban. Aktívan támogatta a rákos
gyermekeket segítő alapítványt, amolyan nemzeti hősnek tartják. Van a stadion
végében egy széksor, ahol a sok zöld szék között megbújik egy szem piros is, ez
Ted emlékét őrzi ( ha jól értettem, film is készült az életéből). Természetesen
ehhez is kapcsolódik egy kedves kis történet, és mivel imádom a legendákat,
leírom nektek is.
Történt egyszer, hogy Fred Hutchinson a New York állambeli
Albanyból eljött egy Red Sox meccsre, de olyan fáradt volt, hogy elszunyókált a
játék alatt. Ted Williams ezt meglátta, és nem hitt a szemének, hogy valaki
elaludt az ő meccsén, ezt szóvá is tette csapattársának, DiMaggio-nak.
Gondolta, felébreszti a szendergőt, és a Red Sox történetének legnagyobb
hazafutását ütötte, labdája pedig pont fejbetalálta Fredet. Az rögtön
elvesztette az eszméletét. Majd miután magához tért, megkérdezte, hogy milyen
messzire kéne még ülnie ahhoz, hogy biztonságban legyen Ted Williams labdáitól.
Megjegyzem, ez a szék tényleg nagyon-nagyon hátul volt. A legnagyobb hazafutás
emlékére pedig pirosra mázolták az ülőalkalmatosságot.
Melyik a kakukktojás?
Ted Williams szobra a stadion előtt
Utolsó délutánunkon nem bírtam megállni, hogy el ne
zarándokoljak a Longwood Avenue-ra, a klinikai központba. A széles sugárút
kétoldalán mérföld hosszan különböző kórházi épületek sorakoznak. Egybe
sikerült is észrevétlenül belógni, a Boston Children’s Hospital-be, a gyerekkórházba. Még kicsit
sem hasonlított kórházra, inkább mintha meseországba érkeztél volna. Minden
színes, állatfigurás, kényelmes kanapék-fotelok, játékbolt, étterem, valamint
két nagy akvárium tele egzotikus halakkal. Inkább egy luxus gyermekmegőrzőre
hajazott. Bekommandóztunk az első emeletre is, jártunk egyet a folyosókon, csak
az érzés kedvéért. Ja meg csináltam pár fotót titokban, alább láthatóak:
Children's Hospital Boston
A fogadócsarnok
Már csak egy úti cél volt hátra, a HMS, azaz Harvard Medical
School. Bemenni csak harvardos diákkal lehet, de kívülről is impozáns látvány,
egy görög templomra hasonlít. A könyvtárba viszont be tudtunk menni,
és egy kis anatómiai múzeumot is megtekinthettünk. Itt nem volt szabad fotózni,
csak ugye nekem ez felhívás keringőre, persze lőttem pár képet. Nyilván nem teszem fel a képeket a gyengébb idegzetű, nem orvosis olvasók kedvéért:)
Hullafáradtan indultunk vissza a szállásra, ahol felmarkoltuk a tonnás
cuccainkat, és elindultunk a South Station-re. Ezzel megkezdődött utazásunk
második szakasza, egy Boston – New York 4 órás buszúttal. Nem ment simán,
sőt…de ez maradjon a következő bejegyzés témája.
"Szigeti út 12." Bostonban - Harvard Medical School
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése