Solomon R. Guggenheim amerikai üzletember nagy rajongója
volt a művészeteknek, az 1890-es évektől gyűjtötte a különböző festményeket,
műtárgyakat (mondjuk volt miből vásárolni, aranybányász cége volt Alaszkában),
és 1939-ben létrehozta első múzeumát. A gyűjtemény lassan kinőtte eredeti
helyét, és Guggenheim 1943-ban megbízta Frank Lloyd Wright építészt, hogy
álmodjon új otthont kincseinek. Így született meg ez a fehér, szerintem kicsit
méhkasra hasonlító tünemény a Central Park keleti oldalán. Ha nem is térünk be
megnézni a képeket, kívülről mindenképp érdemes vetni rá pár pillantást.
Solomon R. Guggenheim Museum
Mivel notórius múzeumbajáró vagyok, nekem nem volt opció, be
kellett menni szétnézni. Diákoknak 18$, felnőtteknek 22$ a belépő, állítólag
havonta van egy speciális nap, amikor ingyenes, nekünk ezt nem sikerült
eltalálni. Természetesen rögtön a bejáratnál találkoztam legjobb barátommal, az
audioguide-dal, és együtt folytattuk utunkat felfelé, a spirálban futó
folyosókon. Itt ugyanis nincs lépcső, hanem egy rámpa vezet fel körbe-körbe,
több emelet magasan, ebből nyílnak a kiállítótermek. Jópár modern festményt is
láttunk, és sajnos csak megerősítették abbéli meggyőződésemet, hogy
a modern képtárak nem nekem valók… Ugyanis mindig felkapom a vizet, ha látom a
tiszta pirosra mázolt vásznat egy kék pöttyel a közepén, majd pár teremmel
odébb rámköszön egy remekmű Toulouse-Lautrec-től vagy Gauguin-től (mert
ilyen is volt nekik), és mérgelődöm magamban, hogy hogy tehették ezeket egy
fedél alá…Személyes vélemény, valószínűleg nincs bennem kellő érzékenység a
modern képek iránt. De sebaj, hiszen így is megtaláltam, amiért jöttem: Monet,
Cézanne, Pissarro, Manet és Kandinsky képeit. Nagy meglepetésemre az egyik falon
Vasarely Vega III. című képe jött szembe, nagyon megörültem, hogy magyarokat
is tartanakJ.
Legjobban talán egy időszakos fotókiállítás tetszett, Rineke Dijkstra holland fotósnő képeit mutatták be. Mivel képet nem lehetett bent csinálni, javaslom, hogy akit érdekel és szereti a szép, ötletes
portésorozatokat,a google-ba írja be a
nevét. Van egy sor képe matadorokról csata után, tengerparti portrék, stb. Végigfotózta
továbbá egy Boszniából Hollandiába menekült kislány életét. Az első képen 4
éves, majd kétévente készített róla egy portrét, és az utolsó képen, 26 évesen
kezében tartja a saját kisbabáját…Egészen fantasztikus dolgokat talált ki!
Nem volt megállás, épphogy kiértünk a Guggenheimból, mentünk
is be az American Museum of Natural History-ba, ami pont a Central Park másik
oldalán van. Itt is és a Metropolitan Museum of Art-ban is az a rendszer
működik, hogy van egy „suggested entrance fee”, azaz javasolt belépti díj, ami
pl. a MET-be 25$, de ha te azt mondod, hogy te csak 5$-t tudsz fizetni, akkor
annyiért mész be, senki nem szól semmit. Jövőbeli NYC-be látogatóknak mondom…
Szóval a Természettudományi Múzeum: nagyjából kitömött
állatokat lehet látni, mint minden rendes hasonló múzeumban. Van egy szépen
berendezett Afrika-részleg, kis fülkékben állatok természeteshez hasonlóan
összerakott háttér előtt, egypár dínócsontváz, indiánok, egyebek. Összesen kábé
egy órát voltunk bent a múzeumban,én ebből 40 percet a maroknyi japán részleg
tanulmányozásával töltöttem. Az üvegszemű majmokat és vízilovakat viszonylag
hamar meguntam.
Egy halott dínó feje
Több halott dínó,ezeknek a többi csontja is megvan
Kis pihi után végre tüzetesebben is
megvizsgálhattam a Central Parkot, egy kicsit elhédereztünk Erikával a fűben,
az egyik tó (merthogy több van) mellett. Néztük a csónakázó-vitorlást irányító
embereket, még egy random afrikai esküvői ceremóniába is belebotlottunk. Sok
házasulandó pár fotózkodik itt. Megtaláltuk a Strawberry Fields nevezetű részt
is, mely John Lennon-nak állít emléket.
Dakota House a Park mellett - itt lakott Lennon
"Imagine all the people, living life in peace"
Azért így el lehet viselni az életet...
Kedvencem a hatalmas Alice Csodaországban szobor volt,
Delacorte adománya (ugyanaz, aki a Central Park Zoo óráját finanszírozta), nem
kis munka volt, míg az összes kölyköt eltávolíttattam a szoborról, hogy
végre én is odaférjek fényképezkedniJ Volt egy nagy Andersen-szobor
is, ahol bizonyos időpontokban mesét olvasnak fel az éppen arra tévedő
gyerekeknek-felnőtteknek. A park amúgy óriási, több mint 3 km2, csak
töredékét jártuk be így is. Kellemes menedék a betondzsungelből…Éééés fűre lépni
szabad, ott ahol csak szeretnél!
Köszönjük, George!
Anna Csodaországban
Andersen mesél, ők meg hallgatják
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése