És képzeld, amikor Amerikában...: Művelődünk, (Central) Parkolunk

Solomon R. Guggenheim amerikai üzletember nagy rajongója volt a művészeteknek, az 1890-es évektől gyűjtötte a különböző festményeket, műtárgyakat (mondjuk volt miből vásárolni, aranybányász cége volt Alaszkában), és 1939-ben létrehozta első múzeumát. A gyűjtemény lassan kinőtte eredeti helyét, és Guggenheim 1943-ban megbízta Frank Lloyd Wright építészt, hogy álmodjon új otthont kincseinek. Így született meg ez a fehér, szerintem kicsit méhkasra hasonlító tünemény a Central Park keleti oldalán. Ha nem is térünk be megnézni a képeket, kívülről mindenképp érdemes vetni rá pár pillantást.

Solomon R. Guggenheim Museum

Mivel notórius múzeumbajáró vagyok, nekem nem volt opció, be kellett menni szétnézni. Diákoknak 18$, felnőtteknek 22$ a belépő, állítólag havonta van egy speciális nap, amikor ingyenes, nekünk ezt nem sikerült eltalálni. Természetesen rögtön a bejáratnál találkoztam legjobb barátommal, az audioguide-dal, és együtt folytattuk utunkat felfelé, a spirálban futó folyosókon. Itt ugyanis nincs lépcső, hanem egy rámpa vezet fel körbe-körbe, több emelet magasan, ebből nyílnak a kiállítótermek. Jópár modern festményt is láttunk, és sajnos csak megerősítették abbéli meggyőződésemet, hogy a modern képtárak nem nekem valók… Ugyanis mindig felkapom a vizet, ha látom a tiszta pirosra mázolt vásznat egy kék pöttyel a közepén, majd pár teremmel odébb rámköszön egy remekmű Toulouse-Lautrec-től vagy Gauguin-től (mert ilyen is volt nekik), és mérgelődöm magamban, hogy hogy tehették ezeket egy fedél alá…Személyes vélemény, valószínűleg nincs bennem kellő érzékenység a modern képek iránt. De sebaj, hiszen így is megtaláltam, amiért jöttem: Monet, Cézanne, Pissarro, Manet és Kandinsky képeit. Nagy meglepetésemre az egyik falon Vasarely Vega III. című képe jött szembe, nagyon megörültem, hogy magyarokat is tartanakJ. Legjobban talán egy időszakos fotókiállítás tetszett, Rineke Dijkstra holland fotósnő képeit mutatták be. Mivel képet nem lehetett bent csinálni, javaslom, hogy akit érdekel és szereti a szép, ötletes portésorozatokat,a google-ba írja be a nevét. Van egy sor képe matadorokról csata után, tengerparti portrék, stb. Végigfotózta továbbá egy Boszniából Hollandiába menekült kislány életét. Az első képen 4 éves, majd kétévente készített róla egy portrét, és az utolsó képen, 26 évesen kezében tartja a saját kisbabáját…Egészen fantasztikus dolgokat talált ki!

Nem volt megállás, épphogy kiértünk a Guggenheimból, mentünk is be az American Museum of Natural History-ba, ami pont a Central Park másik oldalán van. Itt is és a Metropolitan Museum of Art-ban is az a rendszer működik, hogy van egy „suggested entrance fee”, azaz javasolt belépti díj, ami pl. a MET-be 25$, de ha te azt mondod, hogy te csak 5$-t tudsz fizetni, akkor annyiért mész be, senki nem szól semmit. Jövőbeli NYC-be látogatóknak mondom…

Szóval a Természettudományi Múzeum: nagyjából kitömött állatokat lehet látni, mint minden rendes hasonló múzeumban. Van egy szépen berendezett Afrika-részleg, kis fülkékben állatok természeteshez hasonlóan összerakott háttér előtt, egypár dínócsontváz, indiánok, egyebek. Összesen kábé egy órát voltunk bent a múzeumban,én ebből 40 percet a maroknyi japán részleg tanulmányozásával töltöttem. Az üvegszemű majmokat és vízilovakat viszonylag hamar meguntam.

Egy halott dínó feje

Több halott dínó,ezeknek a többi csontja is megvan

Kis pihi után végre tüzetesebben is megvizsgálhattam a Central Parkot, egy kicsit elhédereztünk Erikával a fűben, az egyik tó (merthogy több van) mellett. Néztük a csónakázó-vitorlást irányító embereket, még egy random afrikai esküvői ceremóniába is belebotlottunk. Sok házasulandó pár fotózkodik itt. Megtaláltuk a Strawberry Fields nevezetű részt is, mely John Lennon-nak állít emléket.

Dakota House a Park mellett - itt lakott Lennon

"Imagine all the people, living life in peace"

Azért így el lehet viselni az életet...

Kedvencem a hatalmas Alice Csodaországban szobor volt, Delacorte adománya (ugyanaz, aki a Central Park Zoo óráját finanszírozta), nem kis munka volt, míg az összes kölyköt eltávolíttattam a szoborról, hogy végre én is odaférjek fényképezkedniJ Volt egy nagy Andersen-szobor is, ahol bizonyos időpontokban mesét olvasnak fel az éppen arra tévedő gyerekeknek-felnőtteknek. A park amúgy óriási, több mint 3 km², csak töredékét jártuk be így is. Kellemes menedék a betondzsungelből…Éééés fűre lépni szabad, ott ahol csak szeretnél!