Sörgyári capriccio

Sosem kezdtem még a reggelt sörfőzdében. Kedden hajnali 9 órakor már a bostoni Samuel Adams sörgyár előtt üldögéltünk, a 10 órakor kezdődő vezetett túrára várva. Ajánlom mindenki figyelmébe, 2 dolláros adományt kell fizetni ( nem kötelező), cserébe végigvezetnek a gyáron, illetve utána ingyenes sörkóstolón lehet részt venni, és még ajándék kétdecis poharat is adnak. Úgy vélem, méltányos.

A gyárat és a Samuel Adams márkát Jim Koch hozta létre, az 1980-as évek elején. Valamilyen vállalatnál dolgozott, amikor rájött, hogy ez neki mégsem tetszik annyira. A padláson keresgélve megtalálta sörfőző ükapja házi receptjét, és gondolta, kipróbálja ő is, saját konyhájában. Majd a sört elvitte a nagy amerikai sörfesztiválra, ahol első díjat nyert. Joggal gondolta, hogy ezt érdemes folytatni. Szép lassan felépítette birodalmát, és aztán még sokszor elnyerte ugyanezt a díjat. Samuel Adams-ről nevezte el a nedűt, egy nemes hazafiról, a Függetlenségi Nyilatkozat egyik aláírójáról. Samuel maga is foglalkozott sörfőzéssel, de miután leégette a családi sörfőzdét, felhagyott ezzel a karrierrel.

Érkezés a gyárhoz

Itt várakoztunk a túrára

Egy rövid, egyórás bevezetésen estünk át a sörfőzésről, a komlószürettől a palackozásig. A jó sörhöz négy dolog kell: komló, árpa, maláta és víz. Jim minden évben maga utazik Németországba, hogy kiválassza a legkiválóbb komlót, ez adja a folyékony kenyér illatát és zamatát. Nem véletlenül írják rá a szavatossági időt, lejárta után ugyanis a sör már nem az igazi. Ha véletlenül egy boltban lejárt szavatosságú Sam Adams-t veszel le a polcról, ne habozz visszavinni a gyárba, ahol megkapod az árát. De a „megromlott” söröket sem öntik ki, sőt! Minden évben rendeznek egy fesztivált, amikor is a lejárt söröket egy nagy hordóba öntik, hagyják kicsit a napon érlelődni, majd Jim Koch öltönyöstől-cipőstől beleugrik az óriási hordóba, megmártozva saját romlott sörében. Egyébként magát Jim-et is láthattuk egy pillanatra, épp akkor érkezett, amikor már a harmadik sört kóstoltuk. Kedvesen integetett nekünk, és felmutatta a bal kezében tartott egy pohár barna sört. Bajnokok reggelije.

Jim Koch megjelent egy pillanatra

Háromféle sört kóstoltunk összesen, a kiürült kétliteres kancsókat utántöltötték. Az első a klasszikus Sam Adams Boston Lager volt, világos sör, ha Sam Adams-t rendelsz itt Bostonban, automatikusan ezt hozzák ki. Akkor jó a sör, ha átnézve a poháron tisztán látod a másik oldalon az ujjaidat. A második az Octoberfest fantázianévre hallgató itóka, személyes kedvencem, csak pár hónapig kapható egy évben. A harmadik pedig a citromos illatú, és elég keserű Summer Ale volt, ami homályos, nem látsz át rajta. Minden évben előrukkolnak valami új ízzel. A legerősebb sör, amit készítenek, 27%-os, a leggyengébb 4.5%.

Söremlékek

A legjobb sörnek járó dísz-zászlók

Sörfőzde belülről

Bálint, a gentleman, na persze először magának töltött...

Ezek után rá kellett pihenni a városnézésre, úgyhogy fejenként két-három McDonalds’-os burgerrel kiültünk a Boston Common Gardenbe a fűre, benyomtuk az ebédet, majd Bálint és én standby üzemmódba álltunk másfél órára. Majd következett egy kis bevásárlás, utána vissza a parkba. Leültünk a Frog Pond (nagyjából annyit jelent, békás tavacska) partjára. A víz bokáig ér, az egy négyzetméterre jutó fürdőző gyerekek száma átlag 42. Na jó, nem, de nagyon sok kölyök fürdött a vízben, többségük pelenkás korú. Zajongtak, fröcsköltek, meg amit a gyerekek szoktak. Egy indián kinézetű kisfiú minket is lespriccelt, csak úgy viccből. Anya-apa meg a partról ordít.

Frog Pond

A kislány,aki elvesztette az anyukáját, és tőlünk kért segítséget

" Nem lenne muszáj percenként arcon fröcskölni, jó???"

Boston Common

Eme kellemes program után már nem volt kedvünk semmi komplex dologba belevágni, tehát megszavaztuk a tengerparti héderezést ( a „héderezés” tábori szakszavunk, semmittevést jelent) az egyik mólónál. Itt esteledett ránk, és szép lassan hazaszivárogtunk, a kivilágított Boston utcáin barangolva.

Mi hárman, a kikötőben

Boston by night