És képzeld, amikor Amerikában...: Bálnalesen

Ezt a programot vártam a legjobban, már jó előre jegyet foglaltunk a bálnalesre az interneten, felnőtteknek 47 $, ami elég húzós, de úgy voltam vele, ezt nem hagyhatom ki. Szerda reggel 10-kor a Long Wharf –ról indult ( rakpart) a hajónk, egy órán át szeltük a vizet, hogy elég messze kerüljünk a várostól, ki a nyílt óceánra.

A bejárat

Aki jelentkezik erre a kirándulásra, garantáltan fog bálnát látni, ugyanis a hajók radarral követik az egyes példányokat. Az idegenvezetőnk egy tengerbiológus hölgy volt, aki nem csupán nekünk sorolta az információkat a bálnákról, de jegyzetelt és fényképezett is. Nekik ez amolyan mindennapi tanulmányút.

A "bálnavadászok" hajója

Elhagyjuk a kikötőt

A nyílt vízen aztán lassítottunk, a radar jelezte, hogy egy bálnacsapat közelébe értünk. Mindenki feszülten figyelt. És akkor megláttam. Először egy magas vízoszlop spriccelt a levegőbe, majd egy másodperccel utána megjelent az óriási hát, a hátúszó, majd egy hatalmas farokúszó tűnt el a mélyben. Messziről még sok ilyen vízoszlopot láttunk, itt-ott egy felbukkanó uszonyt. Végül a hajónk egészen közel ért egy nőstény példányhoz, a neve Colombia.

Őt először 1980-ban látták itt, azóta minden évben figyelik. A bálnákat egyébként a farokuszonyuk mintázatáról lehet megkülönböztetni (persze nem nekem, hanem a szakavatott tengerbiomókusnak). Colombia egy hosszúszárnyú bálna, más néven púpos bálna (angolul humpback whale), ennek a fajtának a legnagyobb ugyanis az uszonyhossz-testhossz aránya a bálnák között. Ez a nőstény 6 borjúnak adott életet, szülni általában Dominika partjaihoz úsznak le, és nyáron jönnek vissza Boston magasságába. A hosszúszárnyúak szájában hosszú „fogak” lógnak le a felső állkapocsról. Amikor táplálkozik, kitátja a száját, és az aktuálisan kiszemelt halrajjal együtt több száz liter vizet is benyel, majd becsukja a száját, és kiszűri a vizet, úgy hogy a halacskák fennakadnak a fogak belső részén. Ügyes…

Éééés ott a bálna!

Egy farokúszó befigyel

Integet, cukiiii!

Ma már védett állatok, a világon 30.000 példány maradt belőlük. Gyakran esnek azonban áldozatul halászhajóknak, hiszen a hálóba gabalyodva komoly sérüléseket szenvedhetnek. Ez most nagyon National Geographic-os volt, bocsiJ Hatalmas élmény volt, főleg amikor Colombia 10 méterre megközelítette a hajót, és előttünk bukott le a mélybe, illetve amikor a felszínen úszva az oldalára fordult, és integetett az uszonyával!

Város a horizonton

Délután ellátogattunk a MIT-ra, ami a világ egyik leghíresebb műszaki egyeteme – Massachusetts Institute of Technology. Mivel se Erika, se én köszönőviszonyban sem vagyunk a műszaki tudományokkal, éppen csak jártunk egyet a fura építészeti megoldásokkal teli campuson, majd érdeklődésünket egy tenyérnyi nagyságú kisnyúl vonta magára, aki a kertben ugrabugrált a sziklák között. Elmondhatja, hogy ő is az MIT-ra jár. Füvet legelni.

MIT

Kisnyúl

Elcsatangoltunk a pénzügyi negyed felhőkarcolói közé, ahol egy mini parkot találtunk, kellemes meglepetésJ Ott flasheltünk vagy egy órát, majd – mivel mára már nem volt más a tervben – csak kószáltunk egyet a kikötő mentén. És ekkor botlottunk bele a Boston Harbor Hotel szabadtéri koncertjébe, ahol a víziszínpadon egy zenekar énekelt. Háttérben egy pavilon, horgonyzó vitorlások, felhőkarcolók, a Logan Airportról felszálló repülők… Nem volt rossz, na!