És képzeld, amikor Amerikában...: Ki látta a Madagaszkárt?

Nos, én láttam. Egy pár alkalommal. Akik nem látták: ez egy animációs mese, 2005-ben játszották a mozik, négy állatról szól (oroszlán.zebra,zsiráf és víziló), akik a New York-i Central Park Zoo lakói, és a zebra egyszer csak kitalálja, hogy talán mégsem ez az ő természetes élőhelye, és elindul a vadonba, három jóbarátja pedig követi, és a végén Madagaszkáron, a lemurok között kötnek ki. A mese első fele New Yorkban játszódik, pontosabban a Central Park-i állatkertben. Nagy siker volt, azóta még két része jelent meg, valamint indult egy sorozat is, amiben csak a pingvinek és a lemurok szerepelnek, és szintén ebben az állatkertben játszódik.

Erika és én nagy rajongók vagyunk, ezért okvetlenül el kellett látogatnunk a Zoo-ba. Kissé csalódtunk, hiszen a valóságban ez egy egész pici állatkert, 40 perc alatt körbe lehet járni, és se oroszlán, se zebra, se zsiráf, se víziló…De! A bejáratnál ott díszeleg a Delacorte Clock, egy állatos óra (ezzel kezdődik a mese), és kárpótlásul láttunk lemurokat és pingvineket, valamint – számomra a legnagyobb élmény – egy jegesmedvét is. Tiszta üveg medencéje volt, így minden oldalról lehetett látni, amint a víz alatt úszik. Hatalmas hátsó mancsát az üvegnek nyomta, én meg odatettem a tenyeremet. Mindig ugyanazokat a köröket úszta, egyik sziklától a másikig, és én csak bámultam, alig tudtak elrángatni a többiek. Megkérdeztem az állatkerti dolgozókat, hogy mi a neve a macinak, és mondták, hogy Gus. Egyik vicces kedvű pasas hozzátette, hogy ez az Augusto rövidítése, hiszen a jegesmaci Dél-Amerikából érkezett. Na persze…

Delacorte Clock: minden félórában zenél, a majmok verik a harangot mini kalapácsaikkal

Julien király, a lemurok fejedelme

Gus, a jegesmaci - Eszteranyámnak sok szeretettel!

És végre a két fanatikus meserajongó eljutott a Central Park Zoo-ba!

A napot egyébként a Union Square-en kezdtük, éppen piacnap volt, a város környéki termelők hozták árulni portékáikat. Ha nem nézek fel a mellettem magasodó felhőkarcolókra, azt hittem volna, hogy a pécsi Vásárcsarnok szabadtéri részén sétálgatok. Ebben nagyon jók a new yorkiak, rengeteg parkot-zöldövezetet létesítenek,ahol teljesen elfelejted, hogy te most tulajdonképpen egy 22 milliós metropoliszban lazulsz, ami mellesleg a világ egyik legmenőbb városaJ Egy pár nap után az alapzajt is megszokod, ami a sárga taxik könyörtelen dudálásának, az utcazenészeknek, a turistáknak és a rohanó helyiek lépteinek zajából tevődik össze. Felvettük mi is a hangulatot, és a parkból elindultunk felfelé a Broadway-n.

Andy Warhol szobra a Union Square sarkán

A Madison Square Parkban ücsörögve elnézegettük a Flatiron Building-et ( tényleg egy lapos vasalóra emlékeztet), ami 1902-es befejezésekor a város egyik legmagasabb felhőkarcolójának számított. Farkasszemet néztem egy hitvány mókussal is, aki nem átalott felmászni a padom melletti kuka tetejére, és kinézni a falatot a számból. Hozzáteszem, az ő testtömeg-indexe biztos jobb, mint az enyém, de ezt magyarázd el egy mókusnak, hogy neked akkor jobban kellett a kaja…Sokáig ténfergett a kuka peremén, egyre közelebb merészkedett, de egy szigorú pillantásom végleg megfutamította. Elmúltak már azok az idők, amikor Washingtonban megosztottam a sültkrumplimat egy fáramászó rágcsálóval. Ez a mókus egy dörzsölt New York-i, a kisujjadat nyújtod, de az egész karod kéne neki...

Flatiron Building

Mikre bukkan az ember egy random sugárúton

Egyenruhás óvodások a Broadway-n, még kis pórázuk is van, el ne vesszenek

Feljebb sétálva a Broadway-n sem csalódik az ember, hiszen a 34. utcához érve belebotlik az Empire State Bulidingbe. Könnyen elszalasztható, ha csak a lábunk elé nézünk, és nem az ég felé. Ez a felhőkarcoló simán felismerhető hegyes ceruza alakú tetejéről. A 6. sugárút környékén beugrottunk egy görög tulajdonú étterembe, itt már Virágh Lilla is velünk tartott, aki épp Amerikában járt, és átugrott Bostonból hozzánk egy napra. Személy szerint csak egy sütit fogyasztottam, na de milyet! Egy szelet New York-i sajttorta (cheesecake) volt, a legjobb amit valaha ettem, tészta nélkül, csak a sajtkrém. Isteni!

Empire State of Mind

A sajttorta

Estefelé még belefért egy gyors látogatás a Szent Patrik katedrálisban, ami szinte elveszik a környező magas épületek között, főleg hogy éppen restaurálják, és a tetejéig fel volt állványozva. Épp misét tartottak, kicsit leültünk hallgatni, majd körbenéztünk, nem kell semmi különösre gondolni, átlagos katedrális, eltekintve a Tiffany tervezte oltártól.

A Times Square-re este 10 környékén érkeztünk, nekem 15 perc után megfájdult a fejem a rengeteg hang-és fényingertől. Mindenfelé villogó színes reklámtáblák, ezekkel vannak kidekorálva a környező épületek oldalai, a tömeg óriási, minden irányból hömpölyög be a térre. Az üzletek késő este nagyobb forgalmat bonyolítanak, mint napközben, minden ruhabolt tömve volt, nem is beszélve a 3 emeletes M&M csokiüzletről, és a szintén többszintes Disney Szakáruházról. Persze volt Hard Rock Café is, kígyózó sorok várták, hogy üres asztal szabaduljon fel. Az utcákon rengeteg rendőr, ez amúgy az egész városra jellemző, minden sarkon állnak zsaruk. Ettől függetlenül a gyalogosok átmennek a piroson, ezen már fenn sem akad senki, én azért még rosszul éreztem magam, amikor a zebránál parkoló rendőrautó előtt sétáltam át az út másik oldalára, a tiltó jelzésre ügyet sem vetve. Na de ha a helyieknek szabad…meg különben is, ha New Yorkban vagy, tégy úgy, mint a New York-iak, tartja egy régi latin mondás. Vagy az egy másik város volna…? :)