És képzeld, amikor Amerikában...: Ezersziget és Niagara-vízesés

Legközelebb kétszer meggondolom, hogy elmegyek-e egy buszos kirándulásra. Történt ugyanis, hogy négyen lányok befizettünk az interneten egy háromnapos, nagyon jól csengő túrára. A taketours.com oldalon regisztráltunk, és minél többen mentek együtt, annál olcsóbb a részvételi díj. Egy személynek 132 $, mi így fejenként 90$-t fizettünk. 3 nap, két éjszaka, az árban a buszút és a szállás van benne, belépők nem, ez így rendben is van. A szállásra egy szavunk nem lehet, tiszta és elegáns volt, saját fürdővel, csak az első hotelben, ahol aludtunk, a 4 személyes szobát úgy értették, hogy majd négyen alszunk egy nagy ágyon…A második helyen már 2 franciaágy volt, és még reggelit is kaptunk. A cég, amelyikkel mentünk,egy kínai utazási iroda, a kirándulók 90%-a is kínai volt, ahogy az idegenvezető is. Mindent elmondott angolul és kínaiul is, csak nem érezted a váltást, olyan kemény kínai akcentusa volt a srácnak…majd a túra végén még fejenként 18$ szervizdíjat legombolt rólunk, ami persze csak az apróbetűben volt benne. A buszsofőrünk, Robert, régen séf és testépítő volt, ez a korszak nem múlt el rajta nyomtalanul… Elég az hozzá, nem tudjuk hogyan kapott jogosítványt. Ez csak azért volt probléma, mert a 3 nap alatt több mint 2000 mérföldet tettünk meg ( 1 mérföld kb. 1,6 km, ki lehet számolni…), a végére már az agyam is kirázódott belőlem.

Na és akkor ennyit a negatív oldalról! Amúgy az élmények rögtön feledtetik veled a kellemetlenségeket, ezeket is csak azért írtam le, hogy aki ilyesmire készül befizetni, ne lepődjön meg, ha nem full extrás utat kap a pénzéért cserébe. Bár szó se róla, nekünk így nagyon megérte.

Szóval augusztus 10-én, pénteken indultunk a New York-i Chinatownból (honnan máshonnan), és egy gyönge 8 óra alatt el is érkeztünk az Ontario tóhoz ( ez a Nagy Tavak egyike), melynek fele Amerikához, fele Kanadához tartozik. A tavon lévő szigetcsoportot nevezik Ezerszigetnek (igen, a salátaöntetet erről a helyről nevezték el), igazából összesen 1.864 szigetből áll. Van, amelyiken épphogy elfér egy kicsi ház meg egy fa. A szigetek mindegyike magántulajdon, csilliárdosok nyaralóhelye. A hajónk az Alexandria Bay-ből indult, egyórás túrára, melynek során áthajóztunk a kanadai oldalra is. Talán a leghíresebb sziget az, amelyiken a Boldt Castle (kastély) van, a tulajdonos a Macy’s vállalat főnöke, felesége emlékére építtette a kastélyt, 365 ablakkal. A többi szigeten kisebb-nagyobb nyaralók vannak, illetve láttunk egy világítótornyot is. Kérdeztük az idegenvezetőt, hogy oldják meg az áramellátást, ugyanis egy darab vezetéket nem láttunk a szigetek felett. Mondta, hogy az áram egy víz alatti óriáskábelen megy (HydroCabel), és nyilván ez is aranyárban van… A hajókázás után elindultunk az aznapi szállás felé, éjfélre oda is értünk, közben megálltunk egy pizzázóban vacsorázni. Senkit nem kellett ringatni…

A kikötő

Tök rossz lehet itt nyaralni

Ha valaki igazán vízparti nyaralót szeretne...

Boldt Castle

Olyan, mint egy iszapból csöpögtetett vár

Világítótorony

Csak átmész a hídon a szomszédba

A Niagara-vízesés szerencsére csak fél óra buszozásra volt a szállástól. Ne úgy képzeljétek el, hogy van egy vízesés aztán ennyi, hanem egész komplexumot építettek köré, látogatóközponttal, éttermekkel, médiacenterrel. A csoportunk nagy része a programot egy 45 perces filmnézéssel kezdte, mi erre nem fizettünk be, helyette ennyivel tovább gyönyörködtünk a vízesésben. A nap csúcspontja a „Maid of Mist” hajókázás volt. Egy kis lélekvesztőre felszuszakolnak rengeteg embert, kék esőkabátban, és nagyon közel viszik őket a vízeséshez. Erre mindenképpen érdemes elmenni ( 20 $ környékén van), mert csak így lehet megnézni a vízesés kanadai oldalát. Át lehetne menni gyalog is egy hídon, csak nem garantálják, hogy vissza is jöhetsz, a mi vízumunk azt hiszem csak egyszeri belépésre jogosít, ha Kanadából akarok visszajönni, az már kétszeri belépés lenne, nem mertük megkockáztatni.

Szóval a Niagara. A vízesést az Erie-tó táplálja, délről észak felé folyik a víz, hogy a Niagaránál 290 méter magasból zubogjon a mélybe, 227-283 liter per szekundumos sebességgel. Ez nagyon sok vizet jelentJ Három részre lehet osztani a vízesést: az American Falls és a Bridal Veil (menyasszonyi fátyol) Falls van az amerikai oldalon, a Horseshoe (lópatkó) pedig a kanadain. Azt kell mondjam, hiába az esőkabát, kaptunk rendesen a vízből. Azt hiszem, nem kísérlem meg leírni, amit láttam, inkább nézzétek meg a képeket: